A lélek fogalma a különböző hagyományokban és napjainkban
Egyiptom
Egyiptomi Halottaskönyv – Kilépés a Fénybe
I. fejezet
Most szólaljanak meg a mágikus szavak, s hirdessék:
A lélek kilépett a ragyogó nappali fénybe,
És szellemtestben feltámadott –
Szabadon járhatja immár a holtak köreit.
XVII. fejezet
Itt kezdődnek a hódolat himnuszai, amelyek akkor mondandók el, mikor az elhunyt, miután megvált testétől, belép a dicsőséges Alvilágba, a gyönyörű Amentibe; akkor mondandók el, midőn kilép a nappal teljes világosságába, és bármely tetszőleges forma felöltésére képessé válik.
Íme, most megérkeztem hazámba,
S elértem a helyet,
Mely mostantól fogva örök otthonom.
Kipusztult a gonoszság szívemből!
Hibáimtól, bűneimtől megszabadultam!
Gondtalanul járhatom a Túlvilág útjait;
Mert jól ismerek ott minden ösvényt.
XXVI. fejezet
Lelkem nem lesz rabja holttest-börtönének
A Túlvilág kapujánál, de átlépheti a küszöböt
Mindkét irányban, tetszése szerint.
CXXXIII. fejezet
Hogy az elhunyt megszentelt lelke tökéletessé váljék
S te lélek, sírodban fölegyenesedve
Belélegzed a friss levegőt, észak fuvallatát;
Ekként táplálod tüdődet
Az isteni rend szerint.
Majd megnyílik előtted a Ré-t övező istenek serege,
S te Nut bárkáján hajózol tova.
Az isteni fejedelmek teljesítik parancsaidat,
Miközben saját csontjaidat szedegeted,
És előszámlálod szétszórt tagjaid.
Majd lépteid a szép Amenti felé irányítod,
Hol testi formád megújul naponta,
És a nap sugaraiban fürödve
Aranyszoborként ragyog.