Március 10-11
Amint fellép az egoizmus, minden elveszett.
Meditálunk, sevázunk, adományokat adunk. Szokásunk szerint azonban azt
hisszük, veszítünk valamit, ha nem beszélünk valakinek a mi meditációnkról,
a mi sevánkról, a mi adományunkról. De Kabir Sahib figyelmeztetett: ha
látványosan cselekszünk, ha elmondjuk másoknak, milyen sokat meditálunk,
sevázunk, mindent el fogunk veszíteni. Sawan Singh Mester azt szokta
mondani, hogy aki így cselekszik, olyan, mintha a sok jó ételre, amit
főzött, hamut szórna végül.
A kedveseknek mindig hálásnak és alázatosnak kell lenniük, és így szólni
Hazurhoz: Nagyon hálásak vagyunk Neked, mert Te késztetsz meditációra
bennünket, valójában Te meditálsz és sevázol.
Ha szemünk nyitva van, tudjuk, hogy nem mi meditáltunk, ...volt Valami, volt
Valaki, aki meditálni késztetett bennünket...
(SD, 55. o.)
Nem szabad úgy végezni a munkádat, meditációdat, mintha felügyelő lennél,
és azt figyelnéd, mekkora távolságra vonul ki a lélekfolyam a testből.
A visszavonás a Mester munkája, aki a szemek mögött, a tizedik kapunál vár
bennünket. Ha csak néhány percre is ott maradunk, az az ő kegyelméből
történik.
(MW)
Március 8-9 Március 12-13