A béke légy te magad!
Gregg Braden elbeszélése szerint az új-mexikói sivatagban a tengerszint fölött 3000 méterrel, az őslakos indiánok egyike, David, Gregg Braden barátja, elment esőt imádkozni. A falut több hónapja aszály sújtotta és az ott élőket már-már az éhhalál fenyegette. David elhívta magával Gregg Bradent az imára. Azt mondta: „Ez a hely (ahova mennek), különleges, mert itt a hártya a világok között nagyon vékony.” Elmentek tehát oda, ahol volt egy kövekből kirakott kör. David mezítláb belépett a körbe, és azt mondta: „Minden ősöm velem van itt és most.” Majd behunyta a szemét és a kezét imára emelte kb. 20 másodpercig. Aztán odafordult Gregg Bradenhez azzal, hogy megéhezett és azt kérdezte, van-e kedve enni valamit. Gregg azt válaszolta: "Igen, de azt hittem, esőért fogsz imádkozni". David ezt mondta: „Nem. Ha esőÉRT imádkozom, az eső soha nem jön."
Mert abban a pillanatban, hogy valamiÉRT imádkozol, elismered, hogy az most NINCS ITT.
Ha azt mondod: kérlek, MAJD tedd meg ezt, a válasz csak az lehet: rendben, megadom, MAJD, MAJD, MAJD...
Az imának nincs befejezése MOST, ezért nincs végeredménye sem.