Önismeret, paradigmaváltás
Egyszóval: tisztázzuk, milyennek „látjuk” a világot, hogyan értelmezzük és értjük a világot annak alapján, amit hoztunk magunkkal. Miután megvizsgáltuk ezt, és tömören, akár néhány szóban leírtuk a vizsgálódásunk eredményét, azaz alapvető érzelmi, gondolati, és szokásbeli jellemzőinket, gondoljuk végig, hogy mindent úgy látunk-e, annak megfelelően, amit kaptunk gyermekkorunkban, amit hoztunk magunkkal. Esetleg időközben változtattunk dolgokon, kialakítottuk-e a saját modellünket, vonatkoztatási rendszerünket, vagyis paradigmáinkat? Azt is írjuk le, hogy a saját paradigmáink szerint mik a jelenlegi alapelveink, milyen alapokra helyezve, hogyan „látjuk” a világot?
Aztán írjuk le azt is, kinek a szemével látjuk a dolgokat, a sajátunkéval, vagy valakinek a nézőpontján keresztül, azaz valakit vagy valakiket, esetleg valamit (szülőt, társat, gyereket, családtagot, barátot, ellenséget, hittestvért, elvbarátot, munkát, pénzt, élvezetet) a középpontunkba helyezve látunk mindent?
Hogy miért írjuk le ezeket? Mert amit végiggondolunk, az mind nagyon pontos és jó lehet, de nem marad meg, és még nem tettünk ezzel semmit magunkért. A cselekedet az, és az első ilyen cselekedet az írás, ami bemozdít bennünket a tettek irányába, azaz kifejezi, hogy valóban tenni akarunk magunkért.