Önismeret, paradigmaváltás
Vagy a boldogság egyszerűen önmagunkban rejlik? Kik vagyunk tulajdonképpen mi, akik boldogságot, vagy éppen az ellenkezőjét hordozzuk magunkban? Hogyan lehetséges ez? Puszta véletlen?
Mi az, hogy véletlen? Véletlenül születtünk meg? És így is fogunk meghalni? Miért vagyunk a világon? Van egyáltalán célja, oka az egésznek? Okozott már örömöt pusztán az, hogy éreztem: vagyok? Semmi úgynevezett okom nem volt arra, hogy boldog legyek, csak megtörtént? Jelent ez egyáltalán valamit? És ha igen, akkor mit? A boldogság egyszerűen a létezésemhez kötődik? Lehetséges lenne ez? Akkor, amikor boldog voltam, elsősorban éreztem a boldogságot, és csak utána gondoltam, hogy boldog vagyok? Miért? Az érzéseim „közelebb” vannak hozzám, mint a gondolataim? Az érzéseimen keresztül megbízhatóbb a tapasztalásom?