Február 26-27
Yama, az egér pusztítja a vetést.
A Teremtő, az Úr elüldözi őt. A vetés kihajtott az Úr szeretete által,
és az Úr kegyelméből kévék sorakoznak a mezőn... Amikor a Mester a
Naamot végzi, nemcsak akkor gondos, amikor elhinti a magokat. De a Naam
elvetése után, mely bennünk tovább sarjad, ahogy növekszik áhítatunk,
megjelennek a pusztító kártevők is. ...A Negativ Erő... mindig
megpróbálja elpusztítani a termést, a Naamot bennünk.
... de a termést nem lehet elpusztítani, mert a Mester figyelme folyton
kísér bennünket. Ő nem válik soha gondatlanná. Megvéd a Negatív
Erőtől, segít és vigyáz ránk.
Az apró búzaszemek összegyűjtve nagy halmot alkotnak. Ugyanígy, a Simran
és a meditáció, a Naam minden egyes ismétlése megszámláltatik. A Mester
összegyűjti, megőrzi mindezt, miképp a földműves a gabonaszemeket.
Amikor képesek leszünk magunk is megvédeni a termést, meditációnk és
áhítatunk gazdagságával áld meg a Mester.
E példázat értelme az tehát, hogy bármilyen meditációt végzünk, bármennyi
ideig Simranozunk, beleszámít áhítatunkba.
Elmúlik azok gyötrődése és aggódása, akik a Satgurun meditálnak.
(TW, 61-62. o.)
Február 24-25 Február 28