Július 15-16
Russel Perkins magyarázatának folytatása:
Mindennapi életünkben azzal küszködünk, hogy megférjünk egymással - nemcsak
satsangikkal, hanem bárkivel, akivel összekerülünk. Gondoljunk arra, hogy
ezeket az alkalmakat Isten teremti számunkra azért, mert meg kell tanulnunk
szeretni. És megbocsátani. Ugyanezt a szeretetet és megbocsátást kell
felébresztenünk azokban, akikkel kapcsolatba kerülünk. Ha fogékonyak vagyunk
a Mester iránt, a másokban felébresztett szeretet és megbocsátás visszahárul
ránk, ilyenformán pedig egyenesen a Mesterhez jut el. Ő képes lesz ezt a
személyt is felszabadítani, akár felismerte az illető, hogy kit szeret
valójában, akár nem.
A ,,jó" és ,,rossz" csak a felszín anyaga, amely alatt ténylegesen ott van a
szeretet. Fáradozás nélkül mégsem cselekedhetünk szeretetből. A kényelmünk
kedvéért berendezett élet nem egyeztethető össze a Mester iránti
szolgálattal.
Ezért kéri tőlünk a Mester: ,,Ne aggódjatok a holnapért, keressétek
előbb Isten királyságát, és minden más megadatik nektek." Ezért kell
szeretnünk másokat, és megbocsátanunk nekik… hogy Mennyei Atyátok is
megbocsásson nekünk.
Bizakodnunk kell. Szívünk és elménk mélyén a legjobbat kell feltételeznünk
másokról. Ily módon végezhetjük igazán a sevát a Mesternek.
Július 13-14 Július 17-18