Augusztus 20-21
Amikor a Legmagasztosabb Kirpal Atya elhagyta az öt elemből
alkotott testet... Isten akaratából jött, és Isten akaratából ment el.
Mégis, amikor elhagyta fizikai testét, a szegény Ajaib nagyon sírt őrá
emlékezve... Jött valaki hozzám akkor, és azt mondta: "Mindig arról
beszéltél, soha nem szabad sírni vagy könnyezni, ha valaki elhagyja a
testét, mert... nem hozhatjuk vissza többé... de te most sírsz. ...Miért
sírsz?" Olyan mély volt a fájdalmam akkor, hogy alig tudtam beszélni, de
azért elmeséltem neki a következő történetet:
Élt egyszer egy király, aki elhatározta, hogy néhány más országba is
ellátogat... Szólt a királynénak, elmondta neki, hogy hamarosan útra kel.
Valójában azonban a király nem jutott messze... kis idő múlva meggondolta
magát, és visszafordult. A királyné, amint a király elment otthonról...
rögtön találkára hívta a férfit, akibe szerelmes volt:
"A király épp most indult el hosszú útra, gyere hát, és
örvendezzünk."
Amikor a király hazatért... nagyon meglepődött, hogy a királynéval van
valaki... Hogyan kerülhetett ez az ember a palotába? Ám, amikor észrevette,
hogy együtt vannak, és ruhátlanul alszanak egymás mellett, mégsem
szomorodott el. ...Fogta a köpenyét, betakarta őket, aztán átment a másik
szobába. Amikor a szerelmesek felébredtek, a királyné elszörnyedve vette
észre, hogy a király köpenye van rajtuk. Arra gondolt, a király bizonyosan
meg fogja büntetni, mert mindent látott. Rajta kívül senki más nem
teríthette rájuk a király köpenyét. ...A király azonban nem szólt semmit a
királynénak a történtekről, és bár sokáig éltek együtt, a hosszú évek
során egyetlenegyszer sem említette a dolgot...
Teltek az évek, és amikor a királynak elérkezett az utolsó órája,
hívatta fiait, hogy rájuk hagyja az örökséget... Azután így szólt:
"Engedelmeskedjetek anyátoknak, és tiszteljétek őt. Gondoskodjatok
róla, jó asszony. Mindig teljesítsétek a kérését."
A királynénak is adományozott birtokot és vagyont, hogy semmiben ne
szenvedjen hiányt De amikor a király mindezt elmondta a fiainak... a
királyné könnyezni kezdett, és keserves sírásra fakadt.
A király megkérdezte tőle: "Miért sírsz? Olyan birtokot írattam
a nevedre, hogy ha meghalok, semmiben ne szenvedj majd hiányt. Mit kívánsz
még...?"
"Nem a vagyon miatt sírok - válaszolta a királyné -, hanem azért, mert
most, hogy elmégy, ki jön el majd, hogy rám terítse a köpenyt? Ki rejti el a
vétkeimet?"
Elmondtam tehát annak a kedvesnek, ez az, amiért sírok. Elmondtam neki, hogy
amikor a szeretett Mester a fizikai alakjában volt jelen, ő volt az, aki
eltakarta hibáimat, és ő bocsátott meg nekem... De még most is, amikor már
Sach Khandba visszatért, Sugárzó Alakjában kegyelmet ont rám, megbocsát, és
eltakarja vétkeimet. Ha a Mester fizikai alakjában áll előttünk,
kifejezhetjük, mi van a szívünkben, odamehetünk hozzá, és sírhatunk a
lábainál. Akik befelé lépnek, és meglátják belül a Mester dicsőségét, és
felismerik, hogyan hat a darshanja, sírnak a Mester emlékezetében, mert ők
tudják, hogy a Mester fizikai alakjában nem jön vissza többé, és nem rejti
el köpenyével a hibáikat.
(SB 86/6, 29-30. o.)
Augusztus 19 Augusztus 22-23