Önvizsgálat, önnevelés, nevelés
MIT TESZÜNK MAGUNKÉRT ÉS GYERMEKEINKÉRT?
A családos tanítvány megkérdezte a Mestert:
- Mondd, Mester, adnál valamilyen tanácsot nekem a gyerekneveléshez? Gondjaim vannak…
- Változtass a hozzáállásodon! Ne őket neveld, hanem magadat! Hiszen tudod, hogy amíg kicsik, utánoznak, amikor meg nagyobbak, példát/példaképet keresnek – válaszolta a Mester. Aztán hozzátette:
- A nevelés nem beszéd, hanem tett kérdése.
Sok szó esik manapság a nevelésről. De hogyan gondolhatunk nevelésre, amikor a saját neveltetésünk egyáltalán nem, vagy csak részben készített fel arra, hogy mást neveljünk? Amikor vagy a sérüléseinket adjuk tovább, vagy olyan mélyre zárjuk el azokat magunkban, hogy csak akkor jövünk rá, velünk is baj van, amikor csődöt mond a nevelésünk, és elkezdjük a hozzá vezető okokat vizsgálni? Jó, ha ezt egyáltalán megtesszük, és nem a másikban keressük és véljük megtalálni sikertelenségünk okait.
Az önnevelésről, önfejlesztésről, önmegvalósításról is sok szó esik. Ugyanakkor lényegesen kevesebb nyilvánosságot kap az önvizsgálat, ami egyértelműen megelőzi az önnevelést.