A táplálkozás jelentősége
Egészségünk megőrzése táplálkozásunkkal
Ha visszaidézzük a táplálkozásról az Előszó egyik állítását, azaz: „Az vagy, amit megeszel”, rögtön nyitottá válunk annak megértésére, hogyan lehetséges táplálkozásunkkal megőrizni egészségünket. Hiszen nem csak fizikai létünket biztosítja, hanem lelki működéseinket, gondolkodásunkat, érzelmeinket is meghatározza az, amit megeszünk és megiszunk. Egészségünk pedig pontosan ennek a két összetevőnek, a testinek és lelkinek harmonikus működésén múlik.
De ennél is tovább mehetünk, sőt lényeges, hogy továbbmenjünk: jól-létünk szempontjából nem csak az a fontos, hogy mit eszünk mennyiségileg és minőségileg.
Legalább ugyanolyan jelentőségű, hogy milyen az, amit megeszünk, állati vagy növényi eredetű, friss vagy állott, nyers vagy hő-kezelt, sőt igencsak számít az is, hogy enni- vagy innivalónk milyen lelkiállapotban készült, azaz milyen érzelmeket tett bele az, aki készítette. Ugyanennyire fontos, hogy milyen lelkiállapotban esszük, vagy isszuk meg mi magunk, és így tovább, hiszen tudjuk: azzá válunk, amit megeszünk.
Azt hisszük, nevetséges ilyent állítani, hogy az étteremben kitűnően elkészített ételbe a szakács belefőzte a rossz kedvét, vagy a várva várt közös családi ebéden valami gyilkos indulatot, esetleg frusztrációt, keserűséget ettünk meg. De vajon hányszor volt már látszólag indokolatlan gyomorrontásunk egy jó étkezés után? Valóban nehéz volt az étel, ami megfeküdte gyomrunkat? Esetleg valami más okozta rossz érzésünket vagy a nem kielégítő emésztést?
Gondoljunk arra, hogy mennyi minden játszik szerepet étkezésünkben és emésztésünkben, hiszen van olyan ember, akinek idegességében szorulása vagy hasmenése lesz, és ezt természetesnek tartjuk. Ha az emésztés ilyen mértékben függ a lelkiállapotunktól, akkor nem nehéz belátni, hogy ugyan finomabb formában, de a hangulatunk is befolyásolja. Idáig eljutottunk, de vajon másnak, az étel készítőjének a hangulata hogyan befolyásolja azt, amit megeszünk?
Már beszéltünk arról az előző fejezetben, hogy mind fizikai, mind finomanyagi szinten információs és energetikai kapcsolatban állunk egymással és az egész világegyetemmel. A közös emberi mező hordozza ezt az információhalmazt, amelyből mindannyian részesedünk kapcsolataink minőségének és mennyiségének megfelelően. Tehát a velünk kapcsolatban álló ember lelkiállapotát, hangulatát, indulatait minden finomanyagi és fizikai információhordozó segítségével (mint például az ennivaló), felvesszük, és azok hatnak ránk.
Mindnyájan észrevettük már, hogy egy másik ember nyugalma, vidámsága vagy idegessége mennyire befolyásolt bennünket. Megváltozott tőle az egész napunk vagy annak egy része. Ez közvetlen hatás, amelyet megszoktunk, és tapasztalása teljesen mindennapi és természetes. A kevésbé megszokott vagy nem ennyire közvetlen hatást miért kérdőjelezzük meg, netán miért utasítjuk el? Csak a figyelmünkön múlik, hogy mit tekintünk ismételt tapasztalásnak, ami aztán szokásként jelentkezik, vagy amiből mi magunk alakíthatunk ki szokást.
Tehát szokásokká változtathatjuk azokat az ismétlődő tapasztalatainkat, hogy miképpen hatottak ránk egyes ételek, azokat hogyan készítettük vagy készítették el, ki volt az, aki készítette és milyen módon, milyen körülmények között fogyasztottuk el. Ezeket tudatosítjuk, majd ezeknek megfelelően kialakítjuk új szokásainkat, s máris gazdagabb lett a táplálkozási intelligenciánk, hiszen mindezeket tartalmazza. Jó, ha még egy fontos dolgot tartalmaz, ez pedig kiindulási pontként az alkatunk ismerete, hiszen ennek segítségével gondoskodhatunk arról, hogy táplálékunk valóban mindenkor jól-létünket szolgálja.
Ha alkatunknak megfelelő az életmódunk, azaz a táplálkozásunk, a méregtelenítésünk, a mozgásunk, a pihenésünk, a munkánk és a szórakozásunk, akkor a lehető legtöbbet tettük meg egészségünk megőrzéséért és fenntartásáért.
Azonban maga az életmód egy kicsit több szót érdemel, érdemes az előző fogalmakat részletesebben kibontani. Arról nem is beszélve, hogyan áll kapcsolatban alkatunkkal.