Támadás, védekezés - immunrendszer
Esettanulmány: Botond, aki harcol
Botond piros, gyulladt arca tele volt hegekkel és pattanásokkal. 27 éves volt, amikor találkoztunk. Kezdődő allergiája (szénanátha) miatt jött hozzám, mert abba már beletörődött, hogy az arcán segítséggel sem tud változtatni. Sokat és sokáig próbálkozott, de végül is eredménytelenül telt az a több mint két év, ameddig antibiotikumokat és hormongyógyszereket kapott a bőrgyógyászától, ugyanis csak időlegesen javult az arca. Miután abbahagyta a gyógyszerek szedését, legkésőbb két-három hónap múlva megint ugyanolyan lett a helyzet, mint előzőleg. Bár nemcsak testileg zavarta az arca, hanem lelkileg is megviselte a másság, hiszen egy párkapcsolat sem élte túl Botond egyre erősödő kisebbségi érzését, és az ezzel egyidejűleg kialakult, arányosan növekvő agresszivitását, mégis egy idő után feladta az arca helyrehozatalára irányuló törekvéseit. Elnyomta szexuális vágyait (azok ellen is harcolt, és cinikus „egykedvűségbe” menekült. A várt nyugalom helyett azonban jött a következő kihívás a szénanátha formájában, amikor az amúgy is gyulladással körülvett szeme könnyezni kezdett, az orra meg bedugult. Ez már sok volt, és Botond újult erővel felvette a harcot a betegség ellen. Rövid időn belül eljutott odáig, hogy gyógyásztól gyógyászig ment, és megszállottan kereste, sőt szinte követelte a megoldást. Személyes sértésként élte meg, hogy a sorsa ilyen csapással sújtotta, és ha kiskorában lett volna benne egy szikra hit vagy Isten-tudat, az is rég elmúlt volna, olyan erősen a negatívumokra irányult a figyelme. Ha egyáltalán beszélhetünk teremtésről az ő szemszögéből nézve, akkor a teremtő vak volt, és Isten kegyetlen, aki csak játékszernek tartja az embert.
Rögtön az első alkalommal elmondtam, hogy nem kecsegtetem rövid kezeléssel és könnyű, gyors megoldással, de szerintem a következőket kellene tenni: azt javasoltam, hogy a HKO szemléletének megfelelően, amely a Fém elemhez társítja a tüdő-bőr és a vastagbél meridiánt, kezeljük együtt az allergiát és a bőrét. Azt is vázoltam, mik lennének a megteendő lépések, azoknak milyen anyagi vonzatai vannak, aztán megállapodtunk abban, hogy egy hét alatt átgondolja, egyetért-e a javaslatommal, és ha úgy dönt, elkezdi a terápiát, ha nem, akkor búcsút veszünk egymástól. Láttam, hogy már a végét járja a türelme, ezért adtam ennyi időt neki, hogy nyugodjon meg, és utána tudjon dönteni.
Négy nap múlva jelentkezett, hogy készen áll a terápia elkezdésére. Először méregtelenítettünk és kivezettük a nehézfémeket, aztán miközben nagyon intenzíven erősítettük az immunrendszert, felépítettük a bélflórát. Közben a türelmetlenségét és az időközben depresszióvá fajult negatív lelkiállapotát virágterápiával enyhítettem. Két-három hónap telt el, mire a bőre és az allergiás tünetei elkezdtek egy kicsit javulni. Az érzékelhető és egyre folyamatosabbá váló javulás miatt – csökkentek ugyanis a viszkető szemű és könnyező nátharohamai, és a pattanások is múlófélben voltak – erősen javult a lelkiállapota, és sokat engedett a zárkózottságából.
Akkor tudtam meg, hogy mennyi gyűlölet volt benne. Gyűlölte magát, mert szerinte gusztustalan volt az arca, és gyűlölt mindenkit, vagy azért, mert észrevette az illetőn, hogy irtózik tőle, vagy azért, mert ha valaki elfogadta olyannak, amilyen, nem volt képes bízni benne, azt hitte, csakis álszent, vagy képmutató lehet az, aki jó szívvel van iránta. Végtelenül boldogtalan volt, mindenkiben és mindenben lehetséges ellenséget látott, és ezért mindenkit megtámadott.
Az egész világgal szemben állt, legalább is azt hitte, hogy ezt teszi, és egyre magányosabb és keserűbb lett. Sokat beszélgettünk arról, hogy miről szólnak, mit üzennek a betegségei, mit jelent a bőr gyulladása és a légzőszerv allergiás reakciója a pollenekre.
Ruediger Dahlke írt egy nagyon érdekes könyvet A betegség, mint szimbólum címmel. Botond hajlandó volt elolvasni a könyv bőrről, tüdőről, azok feladatáról és témaköréről, valamint a gyulladásról és a légzési allergiáról, azok tüneti szintjeiről és feldolgozásáról szóló részeit. A bőr a külvilág felé határolja a testünket, tehát határvédelmi szerepe van, ugyanakkor az emberi kapcsolatok, az érintés is a bőrön keresztül történik, a belső szervek kivetítési felületeként (reflexzónák, akupresszúrás pontok) működik, és a légzésben, mint bőr-légzés vesz részt. A tüdő a bőr utáni második legfontosabb kapcsolatteremtő szervünk, minden élőlénnyel kapcsolatban áll a gázcsere révén, hiszen mindannyian ugyanazt a levegőt szívjuk. A gyulladás anyagivá vált konfliktus, agresszió, harc, ugyanakkor életellenesség is, mert az életet antibiotikumokkal akarják legyőzni (anti=ellen, bios=élet) ebben a harcban, pedig a feldolgozás a konfliktusok elrendezésében található. Végül az allergia Dahlke szerint a nagyfokú agresszió és a nagyfokú érzékenység közötti konfliktus, amelyben a harctér a test, a harc ráadásul hamis ellenségkép ellen irányul, és az életszerűségtől, az életerőtől (pollen = termékenység, szexualitás, ösztönszerűség) való félelem fejeződik ki benne.
Miután Botond elolvasta a fentieket, megváltozott a világhoz való viszonya. Átértékelte a harcát, és rájött, mennyi félelem volt minden gondolata és tette mögött. Elsősorban félelemből harcolt, nem azért, hogy kijelölje a határait, vagy felszínre hozza elfojtásait. Arra is rájött, ha a fenti igényeit tudatosítja, azaz a helyes információ birtokába kerül, nincs szüksége további harcra, csak helyes döntésekre.
Átértékelte a saját immunválaszaihoz való viszonyát is, és felfogta, hogy az állandósult agressziójával mennyit ártott az immunrendszerének. Ahogy megszülettek benne ezek a felismerések, és tovább erősítettük az immunrendszert, elmúlt az allergia (még megelőzésként télen és kora tavasszal napi egy, nyáron napi három kapszula gyógynövénykeverékkel támogatjuk az immunrendszert, de ez is csökkenthető már), az arcán elmúltak a pattanások, a hegeket kezeljük még gyulladásgátló és bőrregeneráló krémmel, és egy komplex arcápoló (tisztító, radírozó, felépítő) programot folytat otthon. Botond egyébként nagyon jó kiállású fiatalember, és ahogy szépül a bőre, meg szelídül, és nyitottabbá válik a természete, egyre sikeresebben létesít kapcsolatokat. Már vannak barátai, és párkapcsolata is lett végre. A harcokat, amelyek kitöltötték az életét, megvívta, megtanulta belőlük a megtanulandókat, már nincs tovább rájuk szüksége.
Támadás, védekezés - immunrendszer Valami ellen vagy valamiért?