A lélek fogalma a különböző hagyományokban és napjainkban
Az alábbi idézetek Láng János: A mitológia kezdetei című könyvéből származnak:
Amerikai indián törzsek
„A naskapi indiánoknál a lélek neve atcak, s ugyanez a szó a visszatükrözött képet és az árnyékot is jelenti. Az aravaki indiánoknál az ueja, az abiponoknál a loákal szóval jelzik a visszatükrözött képet, az árnyékot és az ember lelkét is.”
Afrika
„A bangala bantu nép a lelket elilinginek nevezi, amely szó tükörképet és árnyékot is jelent. A dél-rhodéziai masona törzs nyelvében az árnyék és a lélek jelzéséra ugyanaz a szó, bvuri, szolgál.”
Az archaikus népeknél mindenütt megtaláljuk azt a hitet, hogy a lélek a tükörkép, amely alváskor, ájuláskor, öntudatlan állapotban ideiglenesen elhagyja a testet. A végleges testelhagyás a halál.
Indonézia
Az észak borneói dusun nép teremtésmítosza:
„Kinaringan… két képmást faragott ki… Végül földet vett, agyaggal keverte, és emberi formát alakított ki. Rájuk lehelt, és ekkor a képmások emberi lények lettek.”