A lélek fogalma a különböző hagyományokban és napjainkban
Nyugati filozófia, transzperszonális pszichológia
Ken Wilber: Határok nélkül
„…hadd kérdezzem meg, egynek érzik-e magukat a testükkel vagy talán úgy vélik, a testük csupán tartozéka a személyiségnek?... Ezt az önmagunknak vallott részünket különféle elnevezésekkel illetjük, nevezzük elmének, léleknek, énnek vagy személyiségnek.
Biológiailag semmi nem támasztja alá a test és az elme, a lélek és a földi porhüvely, az én és a hús eme gyökeres megkülönböztetését, kettészakítását, mégis járványként harapózott el napjainkban.
…ha (az ember) a szervezet egészét nem vállalja fel, ennek valamiféle leképezésével lesz kénytelen megelégedni. Ezért az „énjével” érez azonosságot, miközben a testét élettelen bábként kezeli.
…Bár a transzperszonális jelenségek közeli rokonságban állnak az egység tudatával, a kettőt nem szabad összetévesztenünk. Az utóbbi esetben az egyén a mindenséggel azonosul, azaz valamennyi létezővel közösséget vállal. A transzperszonális élmények átélője nem terjeszti ki identitását a nagy egészre, ám mindenképpen tágasabbnak képzeli el a bőrével körülzárt entitásnál. A világegyetemben még nem érzi magát otthon, de már túllépett a szervezete korlátain.”