A lélek fogalma a különböző hagyományokban és napjainkban
Összefoglalás - következtetések
Néhány mondatban összevetem azt, amit az olvasmányaim alapján megtudtam a tudatról és a lélekről, valamint kapcsolatukról a spiritualitással:
A tudat képessége az úgynevezett tudati funkciók, mint a gondolkodás, érzés, akarás, érzékelés, emlékezés, képalkotás stb. – a lélek képessége a figyelem, az éberség.
A tudat lakhelye a kozmikus, vagy egyetemes tudat székhelye, a testben az agy és a központi idegrendszer működik az irányítása alatt – a lélek lakhelye a két szemöldök közötti és mögötti pont a fejünk belsejében.
A megismerő tudat létrehozta a maga tudományágát és elnevezte lélektannak. Megismerő tevékenysége elsősorban a gondolkodásra szorítkozik, vizsgálatának tárgya pedig a lelki működések helyett főleg a viselkedés lett – a lélek mindig is az élő megismerésen keresztül tapasztalja meg önmagát. A megismerés eszköze az ún. „üres” meditáció, ami a meditációt megelőző relaxációból, koncentrációból és kontemplációból (szemlélődésből) lép át a meditációba.
A transzperszonális pszichológia elkezdett a holisztikus emberrel foglalkozni. A pszichoszintézis és a többi hasonló irányzat kreatív vizualizációs technikák tömegét nyújtja az embernek az önmegismerés és önmaga alakítása, fejlesztése megsegítésére, ezek azonban egyértelműen az ember személyiségére, egójára, és nem a valódi belső szellemi lényegére, lelkére vonatkoznak.
Továbbá ezekkel a technikákkal eltereli a figyelmet a valódi feladatról – a befelé kopogtatásról –, ami pedig az ember teljességére, hármas egységére való emlékezés, tehát az ember szellemi valójának megismerése, majd azonosulás és az egység elérése az eredeti, isteni önvalóval. Ez a valódi spirituális út, amely során az ember felfedezi és megismeri önmagát, eredetét, célját és feladatát itt a Földön és odaát.