Önismeret, paradigmaváltás
Egy indiai, pontosabban szik bölcs, Kirpal Singh mondta a XX. század derekán: „Először önmagatokból hozzatok létre egy szépséges virágot, és azután árasszátok ki a virág édességét és az illatát mindenki számára.”
Hogyan tehetnénk másokért bármit is, hogyan segíthetnénk másoknak, ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy ki az és milyen ember, aki segítséget szeretne nyújtani, és ki az, akinek segítséget szeretnénk nyújtani? Miben bővelkedem, és vajon mire lehet szüksége, igénye a másiknak?
Az a bölcs, akitől az előző idézet is származik, így fogalmazta meg a fentieket: „Reformokra van szükség. De nem mások megreformálására, hanem a magunkéra.”
Rendben van. Akkor hogy lássunk hozzá? Hogyan ismerhetjük meg, aztán hogyan reformálhatjuk meg saját magunkat?