A béke légy te magad!
Amikor David behunyta a szemét, érezte azt az érzést, mintha az eső már esett volna. Érezte, hogy milyen érzés mezítláb álldogálni a sárban, amit a sok eső okozott. Érezte, milyen a házak falának illata, amikor lecsurog rajtuk az eső a földre. Érezte, hogy milyen érzés szaladni a kukoricatáblában, és azt, hogy a kukorica magasra nő az esőben.
Aztán köszönetet mondott hálával és megbecsüléssel az esőért, ami már leesett.
Vagyis NEM KÉRT ESŐT. Nem bírálta a valóságot. Azt mondta, hogy ez a szárazság volt a mi "gyógyszerünk" idáig, és most egy új "gyógyszert" hozunk létre.
Aznap délután elkezdett esni az eső, és esett másnap estig.