Önismeret, paradigmaváltás
Az önismeret nagyon sokrétű. Különbözőképpen láthatunk hozzá, ám érdemes az alapoktól elindulni, az ember életének kezdetétől. Nem tűnik nevetségesnek a születéssel kezdeni az önismeretet, amikor ez utóbbi a felnőttkor igénye? Ha azonban figyelembe vesszük, hogy az életünk első néhány évét teljes függésben töltjük, aztán egyre függetlenebbé válunk, amíg elérjük az önállóságot (ha valóban elérjük) azért, hogy alkalmassá váljunk a magánéletünkben és a munkánkban egyaránt a kölcsönösségre, akkor indokolt az önismeretet a múltban elkezdeni. Vagyis a gyökereinktől kezdve a törzsön és az ágakon keresztül a virágokig vagy a gyümölcsökig célszerű eljutnunk.
Mit jelent ez, lefordítva a fenti képes beszédet? Első sorban a gyökereink felmérését. Honnan jövök, milyen országba, közösségbe, családba születtem? Mit hoztam az apámtól, az anyámtól és a családjaiktól? Milyen alapelveket, alap érzelmi, gondolati sémákat, szokásokat, hitrendszert, viselkedést hoztam magammal? Mennyire alkalmazkodom ma is ezekhez, mennyire kívánok megfelelni nekik?