A lélek fogalma a különböző hagyományokban és napjainkban
Keresztény misztika
Angelus Silesius: Kerúbi Vándor
„Mert lelkem Istené; nem tér-idő honos,
Az Országgal és az Igével azonos.”
Keresztes Szent János: A szemlélődésből fakadó elragadtatottság strófái
„Idegenül önmagamnak,
véle egy és tőle részeg,
érzékeim mind kihagytak,
éreztem, hogy mégis érzek,
s fölfogja bennem a lélek,
amit tudni mégsem tudtam,
s ismerek mindent tudatlan.
Az, ki ide érkezik meg,
önmagát elveszni látja,
mit tudott rég, semmivé lesz,
s megnövekszik új tudása.
Bizonyságát leli abban,
mindent fölismer tudatlan,
tudja azt, mi tudhatatlan.”
Kereszténység a középkorban
Giovanni Pico della Mirandola: Heptaplus
Az ember testében, amely sűrű és földi, a tűz, a víz, a levegő és a föld természetük legnagyobb tökéletességében vannak jelen. Ezentúl ott van az elemeknél nemesebb szellemi test (ahogy Aristotelés mondja), mely az égbolthoz hasonló természetű. Az emberben megvan a növények élete is, mely benne ugyanúgy a táplálkozás, a növekedés és a szaporodás feladatát látja el, ahogy a növényeknél is. Megvan az állatok benső és külső érzékelése. Megvan a mennyei gondolkodással megáldott lélek. Megvan az angyali értelemben való részesedés. S ami igazán isteni tulajdonság: mindezen természetek a birtokában vannak és egységbe forrnak, úgyhogy szívesen kiáltunk fel Mercuriussal: „Nagy csoda az ember, ó Asklépios!”