Támadás, védekezés - immunrendszer
A gyerekek és az immunitás – a figyelem
Folytatom a kérdezősködést, mert szeretnék egy rövid kitérő erejéig visszatérni a gyerekek védettségére. Megkockáztattam az előző alfejezetben, hogy létezik lelki immunrendszer is. Mit gondolnak az olvasóim, a gyerekek „felnőtt”, tragikus kimenetelű betegségei vajon összeköttetésben állhatnak a testi, az energetikai és a lelki immunrendszer gyengeségével?
Az a figyelem és törődés, ami egy gyermeket a megszületésétől kezdődően életben tart, vajon úgy folytatódik, ahogy az a gyermek felnevelkedéséhez optimális? Vagy a gyermeknek meg kell szokni, hogy egyre kevesebb figyelem jut neki, és eleinte a fölöslegesség kínzó érzésével ül le a TV vagy a számítógépes játék elé, amivel aztán később elszórakoztatja magát, és egyre inkább szokásává válik, hogy a magányát valamilyen „szórakozással” csillapítja? Viszont van olyan gyermek is, aki annyira igényli a törődést, és annyira vissza akarja szerezni a rá irányuló figyelmet, hogy betegségbe menekül.
El lehet viselni hosszú távon a szeretet és a figyelem hiányát? Elvárható, hogy aki ezt elviseli, normális, kiegyensúlyozott kamasz vagy felnőtt legyen? Miért panaszkodunk a médiában és a magánéletben a gyerekekre vagy a fiatalokra, amikor a létükhöz szükséges figyelmet sajnáltuk tőlük? (Mindig volt fontosabb dolgunk, amikor velük kellett volna foglalkoznunk…
Harcolunk a kábítószer ellen vagy azért, hogy a használata ne vonjon szankciókat maga után, küzdünk a melegek jogaiért, vagy elítéljük őket, és közben megfeledkezünk arról, hogy kik azok, akik ily módon hívják fel magukra a figyelmet? Valamikor régen csak kérték és igényelték a törődésünket, a figyelmünket, most már deviáns módon az arcunkba vágják: szeressetek minket, ha tudtok, vagy most is csak járatjátok a szátokat, hogy megtesztek mindent értünk, aztán azt sem tudjátok, kik vagyunk? Most már leginkább ellenállás, kritika és gyűlölet vagyunk!
Lehetséges ilyen állapotban fizikai, energetikai és lelki síkon pozitív információ és egészség? Lehetővé tettük bármelyik immunrendszernek, hogy megfelelően működjön? Kinek a felelőssége az, hogy egy gyermek mikor és hogyan találkozik az élet feladataival, kihívásaival, és mi módon képes reagálni ezekre? Nem mentség vagy magyarázat az, hogy „engem is a mélyvízbe dobtak, mégis ember lett belőlem”. Igen, ember lett belőlem. Olyan ember, aki nem figyel, akiben nincs együttérzés, törődés? Vagy olyan, aki önmaga belső gyermekét és a megszületett gyermekeit is figyelemmel, elfogadással, megértéssel és szeretettel felneveli? Nem mindegy!