A lélek fogalma a különböző hagyományokban és napjainkban
Bhagavad-Gítá
„A Magasztos szólt:
…Hideg-meleg, öröm-bánat:
csak a lélek káprázata;
múlékony mind, jön-eltűnik.
Te Bhárata ne higgy nekik!
Szilárd szív, kit nyugalmában
mi sem zavar, ki szenvedést
s örömöt egyaránt szemlél,
halhatatlan csak az lehet.
…Tudd meg, hogy a Világlélek,
mely átfeszül a Mindenen,
haláltalan; s a nemmúlót
semmi el nem emésztheti.
Csak az emberi léleknek
romlékony teste vész oda,
a testek lelke nem pusztul,
kelj harcra hát, óh Bhárata!”
És:
„…Nem-múló Énem egy része
a földön élők lelke lesz,
ez érzékeket és elmét
anyagba sző, s onnét vezet.
Midőn a lélek egy testet
elfoglal vagy sorsára hagy,
mint illatot a szél, őket
maga előtt hömpölygeti.
S mint hallás, ízlelés, látás,
tapintás, szaglás, gondolat:
minden érzékben ő trónol
ő s nem más érez általuk.
…Minden halandó szíve szent lakásom,
tőlem az emlék, a tudás, a kétely,
vagyok a Védák tudománya, Védák
tudója, végül dalosa daluknak.
Két szellem él világodban,
egy halandó és egy örök.
Halandó: minden élőlény,
örök: a Megvilágosult.
De a legmagasabb szellem,
tudd meg, az Énfölötti Én:
ez őrzi – nemenyésző Úr –
a szent Hármas Világot is.”