Feltáró kérdések
„Ha nem vagy kész változtatni az életeden, nem lehet segíteni rajtad!”
(Hippokratész /ie. 460-377/)
A boldogságot akkor érjük el, amikor életünk tudatos teremtőiként élünk. Teremtő csak teljes lény lehet. Az egó csak egy részünk, így nem válhat teremtővé. Csak ha pontosan felismerjük, ki vagyok én, ki bennem az egó, és mi a szerepe, akkor kezdhetjük el átvenni az uralmat önmagunk felett. Addig összetévesztjük magunkat a tudatunkkal, esetleg még azonosítjuk is magunkat vele.
Azért, hogy ezeket a kerülő utakat ne kelljen végigjárnunk, tegyünk fel kérdéseket önmagunknak. Kezdjünk el odafigyelni magunkra, kapcsolatot teremteni és kommunikálni önmagunkkal.
A két alapkérdés:
• 1. kérdés: Mi a legalapvetőbb érzés és/vagy gondolat, ami jelen van most az életemben? Ez pozitív vagy negatív?
• 2. kérdés: Mi az alapvető vágyam, szándékom most? Mindig ez volt? Vagy változott az idő folyamán?
Aztán ne sajnáljunk még sok-sok kérdést feltenni magunknak. Nem baj, ha elkalandozunk a múltba, hiszen a múltbeli tapasztalásaink segítik a felismeréseinket, de ne maradjunk a múltban. A belső gyerek terápiánál és a családállításnál is mindig a jelen problémáit oldjuk a múlt tudatosításával.
Térjünk vissza hát a jelenbe, és folytassuk a kérdezősködést. Nézzük meg a lehető legtöbb nézőpontból a megoldandó helyzetet! Járjunk mindent körbe!
A kérdéseinket és a válaszainkat pedig írjuk le, hogy a legközelebbi ilyen alkalommal a segítségünkre legyenek. Amit gondolunk, elfelejthető vagy idővel megváltozhat. Amit leírunk, az viszont megmarad. Ne felejtsük el: ha írunk, már tettünk valamit a megoldandó feladat ügyében. Ez az első cselekedetünk. Ne fitymáljuk le, nem kevés…