Támadás, védekezés - immunrendszer
Harc az élet?
Életünk minden pillanatában szembekerülünk valamivel vagy valakivel: emberrel, állattal, növénnyel, eseménnyel, véleményekkel, gondolatokkal, érzésekkel és így tovább. Nem mindegy, hogyan fogadjuk e találkozásokat. Valóban szembe is kerülünk, vagy csak szembesülünk velük, és igyekszünk észrevenni és megérteni a mögöttes jelentésüket, tartalmukat. Lehet elutasítással, kritikával fogadni mindezeket, s ekkor nő bennünk az elkülönülés érzete. Lehet elfogadással, vagy legalábbis megadással viszonyulni mindahhoz, amivel találkozunk, hiszen nem csak jó élmények érnek minket, mert van, ami fáj. Ilyenkor – érdemes megfigyelni – a figyelem és a bizalom a bennünk uralkodó két legerősebb érzés. (De legalábbis a figyelem, és érdekes módon bármire irányítjuk a figyelmünket, ha az kitartó és egyhegyű, még a fájdalmat is csökkenti, és felvillantja bennünk a megoldás felé mutató lehetőség intuícióját.)
Sajnos gyakoribb az, hogy félelem uralkodik bennünk, és elutasítással reagálunk, ilyenkor hamar kialakul bennünk az a képzet, hogy csak harcolva „maradhatunk életben”, csak harc árán őrizhetjük meg azt, akik vagyunk, vagy harc árán valósíthatjuk meg azt az embert, akivé válni szeretnénk. Egyszóval: csakis harc árán érhetjük el a céljainkat.
A harcról mindig eszembe jut egy csodálatos Symbolon kártya, amelyen két azonos alak (teljesen egyforma alakúak, a ruházatuk és a fegyverük is egyforma) áll egymással szemben vívóállásban, mindkettőjük jobb kezében kard, a másikban pajzs. Olyanok, mint egymás tükörképei. A kártyát nézve rögtön egyértelmű lesz, hogy a harc nem csak támadásról, hanem védekezésről is szól, ha sebeket osztunk, akkor sebeket kapunk, és bárkivel vagy bármivel harcolunk, végső soron valójában önmagunkkal állunk hadban.
Peter Orban, a kártya egyik alkotója, a következőket írja erről a kártyáról: ”Belebonyolódtál agressziódba. Azt hiszed, hogy azonosítottad az ellenségedet a külvilágban, és kétségbeesetten próbálod legyőzni anélkül, hogy észrevennéd, saját magad ellen vezetsz hadjáratot. Ebben a pillanatban is magad vagy a legnagyobb ellenséged. Minél szenvedélyesebben akarsz győzni, annál több erőt veszítesz – végső soron csak saját magadat semmisíted meg.”
A kártya tehát azt jelenti, hogy – ismerjük fel – önmagunkban van az, aki ellen harcolunk. De ennek tudatosítása nem oldja meg automatikusan a problémánkat, viszont ad egy olyan lehetőséget, hogy legalábbis eldönthetjük, milyen módon viszonyulunk a megoldandó feladathoz, harccal vagy nélküle.