Támadás, védekezés - immunrendszer
Védekezünk és támadunk, vagy elfogadunk és együttműködünk?
A harc, ahogy a Symbolon kártya is ábrázolta, védekezésről és támadásról szól. A támadás vagy újabb harcot szül, vagy megbíráljuk a saját agressziónkat, mármint a támadást, és tele bűntudattal az ellenkező végletbe átcsapva elkezdünk védekezni. Addig védekezünk, amíg a saját gyávaságunktól menekülve ismét támadni kezdünk, és így folytatódik az ördögi kör. A 22-es csapdája. Mit lehet tenni ilyenkor? Talán a következő esettanulmány segít megoldást találni.
Esettanulmány: Mónika, aki legjobban a magánytól fél
A 25 éves Mónika – bár kimondottan bájos volt – csúnyának és formátlanul soványnak élte meg magát. A párkapcsolata, ami évek óta tartott már, romokban hevert, mert párja hosszú ideje olyan megvetően és megalázóan kezelte, hogy Mónika önértékelése és önbecsülése soha nem tapasztalt mélységekbe került. Ugyan még így is megpróbálta párját szeretni, mégis leginkább lázadozott ellene. A lázadást elítélte önmagában, majd ítélőbíróból áldozattá vált, tele önsajnálattal, akivel durván bánnak, ez előidézte a következő megaláztatást, és kezdődhetett elölről a játszma. Közben tönkrement az immunrendszere, olyan magas volt a süllyedése, hogy gyulladásos gócot kerestek nála évekig, de hiába. Viszont elkezdtek fájni az ízületei, ami sokízületi gyulladás veszélyét vetítette előre. A gyulladásos tüneteket nyilván a ki nem élt agresszió okozta, amit önmaga és a párja ellen érzett, és ennek a testi „megoldása” lett volna a sokízületi gyulladás részleges mozgásképtelensége. Ezt persze nem tudta, mint ahogy azt sem, hogy a testi betegsége súlyos, megoldatlan lelki problémát jelez. A rossz laboreredményeivel jött hozzám, időközben állandósult hasmenéssel, és azzal, hogy fájnak az ízületei.
Az első pillanattól kezdve gyanítottam, hogy a magas vérsüllyedés, a hasmenés és az ízületi fájdalmak mást is jelentenek, mint felderítetlen gyulladásos gócot, de közel egy évig nem tudtam közelebb kerülni a valódi problémához, Mónika olyan zárkózott volt.
Elmondtam neki, hogy fizikailag mit tehetünk a javulása érdekében, és el is kezdtünk együtt dolgozni, ám egy ponton elakadtunk. A méregtelenítés után (nehézfém-kivezetésre is szükség volt, mert arany fülbevalón kívül semmilyen ékszert nem tudott magán hordani, még a fém óraszíját is bőrre kellett lecseréltetnie) a HKO szerinti Fa elem megerősítése látszott szükségesnek részben az immunrendszer gyengesége, részben az ízületek miatt. Ez hosszú időt vett igénybe, de lassan javultak a laboreredmények, és az ízületi fájdalmak nyomtalanul eltűntek. Közben a táplálkozással és a bélflóra felépítésével is foglalkoznunk kellett az állandó hasmenés miatt. A táplálkozás átállítása lúgosra, valamint a vitamin- és ásványianyag-pótlás mindenképpen szükséges volt, de sem a bélflóra felépítése, sem az ürítés egyéb szabályozása nem szüntette meg, csak csillapította a hasmenést. Gyaníthatóan a belek is enyhén gyulladt állapotba kerültek már, ezért gyulladásgátlóként ezüst kolloidot is szedett. Mónika ráadásul annyira sovány volt, hogy ezt a problémát sürgősen meg kellett oldanunk.
Egy közbülső lépésként kitöltettem vele két Bach virágterápiás kérdőívet, és akkor derült fény az eddig eltitkolt pszichés háttérre. A virágterápiás keverékkel megtámogattam az önazonosságát, és csökkentettem a stresszt. Ezzel és az ezüst kolloid segítségével javult a bélműködés, megállt a hasmenés. Kiegészítő kezelésként reflexzóna masszázsra is elkezdett járni, amitől szépen rendbe jött az energetikai állapota, és a bélműködése tovább javult.
Aztán nekiláttunk módszeresen felderíteni az ítélőbíró-áldozat játszmát. Egyre közelebb kerültünk a valódi problémához: Mónika függő volt, annyira félt a magánytól, és annyira hatott rá a környezete hiedelemrendszere, amely szerint egy nő nem ér semmit párkapcsolat nélkül, hogy inkább eltűrt minden megaláztatást, csak megmaradjon a párkapcsolata. Abban reménykedett, hogy egy szép napon házassággá érik a kapcsolatuk, addig meg az sem volt baj, hogy a párja szidja és bántalmazza.
Mónika édesapja nem tűrte, hogy lánya szingliként éljen, nem volt „illő” egyedül lenni, akkor sem, ha ez felüdülés lett volna a jelenlegi gyötrelmes kapcsolathoz képest. Mónika édesanyjának nem lehetett önálló véleménye, otthon a férj volt a hangadó, ő képviselte a „helyes” mértéket és a szabályokat. Mónika gyerekkorától kezdve ebben a szabályrendszerben nőtt fel, és elfogadta, hiszen nem ismert mást. Jóval később kezdte el megkérdőjelezni, amikor már az egészsége volt a tét.
A lelki bajok összefüggenek a testiekkel, és sok fizikai betegség csillapul, vagy megszűnik, amikor valaki a lelki okokat feltárja, tudatosítja és elkezdi megoldani. Ez történt Mónika esetében is. Elmondtam neki, hogy nem gyógyulhat meg, hacsak nem változtat az életén valamilyen irányban. Ha a párkapcsolat valóban a legfontosabb a számára, és mindent kibír a megmaradása érdekében, akkor fogadja el jó szívvel a jelen helyzetet, és működjön együtt vele. Ha viszont úgy dönt, hogy változtat a helyzetén, akkor hagyja abba a védekezésre és támadásra épülő viselkedést, az ezzel járó energiapazarló életmódját, és gondolja át, mire van szüksége, mit és hogyan tehet magáért. Arról is tájékoztattam, hogy a testi panaszai hogyan függenek össze életmódjának megoldatlanságaival, és hogyan hozhatná helyre testi és lelki egészségét helyes életvezetéssel. Az összefüggésekről készült ábrát megmutattam neki, és kidolgoztunk egy stratégiát arra vonatkozóan, milyen lépéseket tegyen azért, hogy visszanyerje önbecsülését, végre elfogadja magát testileg-lelkileg, és belső igényeivel együttműködve éljen.
Az alábbiakban az ábra látható.