Február 7-8

Tisztulás:
bűnbánat, megbocsátás és tartózkodás

Bűnbánat: Ezen a világon semmi nem tökéletes, mindannyiunknak megvan a maga gyengesége... Az emberi tudat a Negatív Erő megbízottja, és semmilyen alkalmat nem mulaszt el, hogy az embert Isten ellen kísértse... Csak a Mester óvó karja védhet meg bennünket és nyújthat menedéket számunkra szörnyű támadásaitól. Ha áldozatul esünk a kísértéseknek, minden alkalommal fel kell ismernünk gyöngeségünket, és komolyan megbánni, amit elkövettünk.

Megbocsátás: Minden egyes véghez vitt vagy elmulasztott cselekedet kitörölhetetlen nyomot hagy a tudaton. Következményeik elől nincs kitérés, viselnünk kell azokat. ...Senki nem menekülhet meg ettől a roppant tehertől... Nincs gyógyír hát?... A Szentek beszélnek egy valóban hatásos módról: a bűnös kezében védőfegyvert jelent a megbocsátásért esdeklő ima... Amikor óvó kegyelmében Isten megbocsátja vétkeinket, ugyanakkor elrendeli, hogy többet ne kövessük el azokat. "Eddig, és ne tovább" - így intenek a Szentek.

Tartózkodás: védelemre szorulunk még, hogy a jövőben ne kövessük el ismét bűneinket. Semmilyen tisztulási folyamat nem segít meg bennünket, csak az, ha megállítjuk a kozmikus kör szakadatlan forgását. A Mester felmentésében mindig ott van a szigorú intés is, amelyet követnie kell annak, aki a Mester védelmét élvezi. Mindenekelőtt nagyon fontos tehát, hogy a Mester utasításai szerint alakítsuk életünket, és érezzünk őszinte örömöt, ha Rá gondolunk. Másodszor, meg kell értenünk az ő szándékát, és imádkoznunk azért, ami Neki kedves, harmadszor, meg kell tanulnunk, hogy mosolyogva fogadjuk döntéseit, bármik legyenek is azok. Végül, de nem utolsósorban, a szeretet az a talaj, amelyen az élet virágzik. A szeretet ad, és soha nem kér kegyet. Ha valaki megpróbál isteni életet élni, Isten minden kegyelme automatikusan kiárad rá. Nem kell kegyet kérnie annak, aki szereti Istent. Az ő szent jelenlétében élni jutalom, nincs ennél nagyobb és gazdagabb kegy.
(TKS2, 25-27. o.)

Február 6 Február 9-10